A szeszfőzdét 1866-ban alapította egy Jack Daniel nevű ember, aki kifinomult ízléséről volt ismert. A méretre szabott öltönyök iránti lelkesedésétől kezdve egészen a whisky elkészítési módjáig - mindig odafigyelt a részletekre. És Jack számára egyetlen részlet sem volt fontosabb, mint a "mash" (az ő kásája) – magok finom keveréke, amely ennek a whiskynek az ízét formálja. A szeszfőzdében a mai napig a hagyományos receptjüket használják, amely 80% kukoricából, 12% árpából és 8% rozsból áll. Az első osztályú kukorica használata adja a cefre kellemes édességét, a kellő mennyiségű rozs pedig robusztus fűszerjegyekkel egészíti ki, amelyek krémes simaságot alkotnak.

A whisky előállításához jó minőségű vízre van szükség, ezért a szeszfőzde alapításakor Jack megvásárolta a "Cave Spring Hollow" vízforrást - egy barlangot és környékét, amely ritka természetes forrása a kristálytiszta forrásvíznek. A barlang mészkő rétegei természetes módon látják el a vizet különféle ásványi anyagokkal, amelyek hozzájárulnak annak egyedi jellegéhez.

A desztilláció kezdetén ezeket a gabonaszemeket összekeverik vízzel. És úgy, ahogy a pék kelt tésztából kenyeret készít, egy kis indító élesztő hozzáadásával egy előző tételből, a lepárlást saját indító kása („mash”) hozzáadásával kezdik, hogy egyenletes, minőségi whiskyt készítsenek. Az indító használata az oka annak, hogy a Jack Daniel's-t "Sour Mash"-nek hívják. A cefrét 6 napig erjesztik, majd egyszerűen desztillálják egy nagy rézedényben, ami méretre készült pontos leírások alapján. Hogy a whisky megőrizze az ízek nagyobb részét, a szokásos kettős vagy háromszoros desztilláció helyett, amely szokványosan alkalmazott, itt csak egyszer párologtatják és kondenzálják.

A lepárlás után a nyers whisky nehéz útra indul. Cseppről-cseppre kúszik át a kézzel készített faszénen olyan tempóban, amelyet csak a gravitáció határoz meg. A folyamat 3-5 napig tart, és befejezése után a whisky eléri a megfelelő ízt. „A faszén néhány nap alatt eléri azt, ami egy hordóban évekig tart” – mondja Jeff Arnett lepárlómester. És ezért hívják a Jack Daniel's-t Tennessee Whiskey-nek és nem „bourbonnak”.

A kevés szeszfőzde egyikeként saját kezűleg készítik hordóikat az érleléshez. Gyártásukban két fontos elem szerepel – az amerikai fehér tölgy és a precíz amerikai kézművesség. Nem ragasztó vagy szög tartja össze őket, hanem az érlelődő whisky nyomása és a fa pontos elrendezése – 33 különálló faléc. Minden hordó egyedi, mert létrehozása túlságosan aprólékos feladat ahhoz, hogy egy automatizált összeszerelősoron elvégezhető legyen. Az összerakás után a hordó belsejét kiégetik, hogy a fából a természetes cukrokat kivonják és karamellizálják. Ezek a cukrok így fontos szerepet játszanak ennél a whiskynél az ízek kiformálódásában, ezért kifejlesztették a hordók saját, egyedi pörkölési módszerét. A hordókat mindig csak egyszer használják, mert miután ízeik nagy részét átadják a whiskynek, más gyártóknak adják el egyéb termékek előállítására - rumok, sörök vagy különféle szószok (tabasco) különleges kiadásaihoz. Egy tapasztalt kóstolócsapat csak akkor tekinti palackozásra késznek a whiskyt, ha olyan ízű, mint a Jack Daniel's - az érlelési idő némileg változhat, mivel egy ilyen whisky elkészítése nagy türelmet és szakértői gyakorlatot igényel.